1. hosszú, igen vékony (, hajlékony) anyag, tárgy, képződmény. hajának egy szála. | (jelzőként) <ebből vhány> darab. egy szál szőr. | a fa hosszirányban haladó rostja.

2. fonal, cérna. elvarrja a szálat.

3. hosszú, vékony, de nem fonalszerű dolog egy darabja. hogy a virág szál(j)a? | (jelzőként) <ilyenből vhány> darab. két szál kolbász. | (jelzőként) ▸ szép, derék szál

4. (jelzőként) <a megnevezett szám kicsi voltának kiemelésére.> egy szál ruhában. | ▸ mind egy szálig az utolsó szálig

5. vál emberek közötti kapcsolat. ▸ érzelmi szálak | ▸ valaminek a szálai az összeesküvés száli.

[ fgr v.←szil ’hasad’ <fgr ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].

1. térbeli sor végén levő. az utolsó padban ül; ▸ utolsó posta kemeneskápolna, utolsó posta köcsk.

2. időrendi sor végén levő. az utolsó eset; az utolsó árpád-házi király. | ▸ utolsó negyed | közvetlenül a halál előtti. a beteg utolsó kívánsága. | ▸ az utolsó órában, percben, pillanatban | ▸ utolsó szó | ▸ az utolsó szó joga | ▸ valakinek az utolsó szava | ▸ valaminek az utolsó ára

3. a legutóbbi, ill. a legújabb. az utolsó években; az utolsó divat.

4. valakikből, valamiből még meglevő. az utolsó mohikán, ez a utolsó fillérem.

5. rangban, tekintélyben, értékben minden(ki) más után köv. utolsó tanuló az osztályban. | ▸ nem utolsó dolog

6. aljas, hitvány. utolsó gazember!

1. annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl (1). egy fia van; ▸ nem egy | egyetlen. ▸ egy emberként mint egy ember | <kif-ekben.> ▸ egy cseppig szálig szemig

2. osztatlan, egész. egy darabban; ▸ egy csomóban rakáson | egyszeri. | egységes, egyetlen. egy közösséggé forrtak össze. | csupa, merő. egy vér lettem.

3. ugyanaz, azonos. egy véleményen van valakivel; ▸ egyek vagyunk

4. <időpont megjelölésére, sorszn-i jelentésben.> ▸ egy óra

5. <pongyola haszn:> első. az egy kerületben; az egy b-be jár.

1. egy egységből álló mennyiség, szám. | < (ütemes) mozgás vezénylésében vezényszóként.> egy, kettő, egy, kettő!

2. gyak. biz egy dolog, egy egység, kül. pénzegység. erre az egyre emlékszem; egy húszért vette. ▸ egyet mondok, kettő lesz belőle | egy óra mint időpont. pontosan egykor. | az egyes számmal jelölt épület, helyiség. földszint egy. | <pongyola haszn, hónap neve után:> elseje. május egy.

3. egy személy. ▸ nem egy volt ott nem egy, aki ... | ugyanaz a személy, dolog. egyet szeretünk.

4. isk biz az egyes számjegy. fölírom az egyet.

5. (hsz-szerűen) ▸ egyet ▸ alszik rá egyet | ▸ eggyé eggyé olvad. | ▸ egytől egyig

1. <meghatározatlan, még nem említett v. ismeretlen személyt, dolgot jelentő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> vett egy táskát; egy rokonom képe; egy újabb rendelet szerint. | <időhat előtt, a meghatározatlanság kif-ére.> egy este; ▸ egy időben ▸ egy alkalommal | <htl mennyiséget jelentő szó(szerkezet) előtt; kitétele nélkül a szó(szerkezet) helytelen.> egy kevés víz; ▸ egy kis ideig | <némely htl nagyságra, fokra utaló belső tárgy, ill. hsz előtt.> egy nagyot sóhajt; ▸ egy kicsit kevéssé egy kissé

2. <fajfogalmat jelölő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> egy kisgyermektől ezt ne kívánd! | <valakihez, valamihez mint típushoz, fajtához való hasonlítás esetén.> olyan, mint egy virágoskert. | <hasonlítást nem tartalmazó, nem metaforikus névszói állítm előtt.> jános egy okos ember (helyesen: jános okos ember).

3. <érzelmileg színezett m kiemelő szavaként, a jelző és a jelzett szó között.> ravasz egy fickó!

4. <típusra, ill. a megnevezett személyi tulajdonságaira utaló tulajdonnév előtt.> egy szabó jánostól ezt elvárjuk!

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. ált névm (tárgyként ált ragtalan alakban)

II. ált hsz

[←mi² ]

<páros, es. többszörös haszn. egynemű m-részek kapcsolására:> ... is, ... is. mind otthon, mind az iskolában.